Nem személyes (digitális) adatok, mint hitelbiztosíték: mi képez(het)i a biztosíték tárgyát?

Absztrakt

Az adatalapú gazdaság további térnyeréséből és fejlődéséből egyenesen következik, hogy az adat (digitális adat), mint vagyontárgy vagyoni forgalomban betöltött szerepe tovább fog növekedni. Az adatok hitelbiztosítékként való felhasználása méltán tekinthető e folyamat szükségképpeni velejárójának, amely már ma is létező gyakorlat pl. az Amerikai Egyesült Államokban. A tanulmány elsődlegesen az adatok hitelbiztosítékként való felhasználására a magyar jogban nyitva álló lehetőségeket vizsgálja. Ilyen, az adatokhoz kapcsolódó és hitelbiztosíték tárgyaként is felhasználható jogosultság lehet a hatályos magyar jogban, az üzleti titok védelméhez fűződő jog, az adatbázis-előállítót megillető sui generis védelemhez fűződő jog és/vagy az adatbázis-előállító szerzői joga. A tanulmány másodlagosan az EU (elfogadás előtt álló) Adatmegosztási jogszabályában lefektetett adathozzáférési jogokat és adatmegosztási jogot veszi górcső alá. Kialakításuknál fogva e jogok nem alkalmasak arra, hogy hitelbiztosítékként szolgáljanak, ugyanakkor e jogok gyakorlásával összefüggésben - megfelelő technológiai kontextusba helyezve - elképzelhetőek olyan konstrukciók, amelyeknél e jogok gyakorlásán keresztül megszerzett adatok atipikus hitelbiztosíték szerepét tölthetik be.