Ötéves büntetőeljárási törvényünk néhány gyakorlati tapasztalata

Absztrakt

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 2018. július 1-jén lépett hatályba, az elmúlt öt év pedig már elegendő időt szolgáltat annak megvizsgálására, hogy az új törvény gyakorlatban való alkalmazása mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az új büntetőeljárási kódex megalkotásának célja az volt, hogy a meglévő elavult és inkoherens eljárási törvény helyébe a bűnözés elleni fellépés igényeit kielégítő korszerű törvény lépjen, a hatékonyság, a gyorsaság, az egyszerűség, a koherencia és a célszerűség garanciális elemeinek tükrében. A tanulmány e garanciális elemekből kiemelve a hatékonyságot és a gyorsaságot egyfajta figyelemfelhívást intéz a jogalkotó felé a törvény alkalmazása során felmerült esetleges nem kívánt következményekre. A szerző a hatékonyság tekintetében azokra az anomáliákra igyekszik rámutatni, amelyek a nyomozás felderítési és vizsgálati szakaszának éles szétválasztásából eredő felelősségi viszonyok mentén jelennek meg az előkészítő eljárás, a nyomozó hatóság felderítés során történő beszámolási kötelezettsége, a távollevő terhelttel szemben történő eljárás és az adatkérések során. Az eljárás időszerűsége kapcsán a szerző azt vizsgálja, hogy mennyiben sikerült elérni a bíróságok tehermentesítését, mennyiben jó és mennyiben rossz a nyomozás határidejének merev korlátozása, illetve a hatékonyság és az időszerűség igényét kielégíteni hivatott előkészítő ülés és a mértékes indítvány eredményeit is elemzi.