Az elektronikus aláírásra vonatkozó hazai és európai uniós szabályozás jogi aspektusai

Absztrakt

A tanulmány az elektronikus aláírások magyarországi és az Európai Unióban történő jogszabályi hátterét és alkalmazását vizsgálja, kiemelten az elektronikus aláírást szabályozó 910/2014/EU rendeletet és az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényt, valamint a digitális államról és digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvényt.

A Rendelet jelentős lépést jelent az elektronikus aláírások és bizalomépítő szolgáltatások egységes európai jogi keretének megteremtése felé. Ez a jogszabály harmonizálja a tagállamok közötti elektronikus aláírások és kapcsolódó szolgáltatások használatát, elősegítve ezzel a digitális egységes piac fejlődését. Jelen tanulmány rámutat emellett a technológiai fejlődés és a biztonsági kihívások összefüggésére az elektronikus aláírások területén. Az elektronikus aláírások biztonságának és megbízhatóságának folyamatos javítása elengedhetetlen a digitális tranzakciók növekvő igényeinek kielégítéséhez. Mindemellett az elektronikus aláírások alkalmazási területeinek bővülése lehetővé teszi a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézést számos területen, beleértve az üzleti szerződéseket, a kormányzati szolgáltatásokat és az egészségügyet. Ez a szabályozási kiterjesztés hozzájárul a papíralapú dokumentumok előállításának csökkentéséhez és az adminisztratív terhek mérsékléséhez. A magyar jogszabályok, összhangban a Rendelettel, biztosítják az elektronikus aláírások széles körű használatának jogi alapját. A nemzetközi együttműködés és a jogszabályi harmonizáció elősegíti a határokon átnyúló digitális tranzakciók biztonságát és egyszerűsítését.