Különvélemény a közös végrendeletről. II. rész

Absztrakt

A Ptk. 7:43. § (3) bekezdése szerint érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ez pedig azt is jelenti, hogy az egyik végrendelkező halála után az őt túlélő házastársa már nem fog tudni változtatni saját végakaratán, bármennyi idő is telik el, és bármennyire is megváltoznak a körülmények ezalatt. A Kúria BH 2023.218. számon közzétett eseti döntése rávilágított, hogy a túlélő házastárs közös végrendeletbe foglalt végakaratának megmásíthatatlansága a végrendeleteket szerkesztő jogászok, sőt az öröklési perben ítélkező bírák számára sem feltétlenül nyilvánvaló, nem is beszélve a magánvégrendeletet készítő laikusokról.

A hatályos Ptk. a közös végrendelet szempontjából jogtörténeti előképnek tekintett Magánjogi törvényjavaslathoz képest meglehetősen "alulszabályozza" a közös végrendelet egyoldalú visszavonásának és hatályvesztésének kérdését. Ezzel a jogalkotó helyett a végrendelkezőkre hárítja azt a feladatot, hogy - végintézkedési szabadságukkal élve - maguk alkossák meg végrendeletük visszavonásának és hatályvesztésének szabályait. A tanulmány célja, hogy feltérképezze a hatályos szabályozás által generált problémákat, és javaslatot tegyen a hiányzó törvényi rendelkezések tartalmára.