Bírósági kézbesítés az Európai Unión kívül

Absztrakt

Minden magyar jogalkalmazónak tudnia kell, hogy milyen jogforrások alapján és hogyan kell eljárnia, ha az előtte folyamatban lévő polgári eljárás során felmerül az Európai Unión belüli vagy kívüli kézbesítés kérdése. A 20. század közepén először még nem voltak olyan jogforrások, melyek a határon átnyúló polgári eljárások intézését megkönnyítették volna, majd jogalkalmazói és jogalkotói igényeket követve először egy általánosabb egyezményt, a Hágai Perjogi Egyezményt, 1965-ben pedig speciális, a külföldi kézbesítést segítő nemzetközi jogsegélyegyezményt fogadtak el a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet égisze alatt, az Európai Unión kívüli kézbesítés során leggyakrabban alkalmazott Hágai Kézbesítési Egyezményt. Az egyezmény részletesen szabályozza a külföldi kézbesítés többféle módját, azonban az azt nem ratifikáló országok tekintetében más jogforrások, két- vagy többoldalú jogsegélyegyezmények ismerete és alkalmazása szükséges. Előfordulhat, hogy ezek sem segítik a bírák munkáját, ekkor kell a nemzetközi udvariassághoz vagy viszonossághoz folyamodni. Bár ezen jogforrások alkalmazását nem segíti olyan joggyakorlat, mint az Európai Unió Bíróságának több évtizedes iránymutatása a kézbesítési rendeletek alkalmazásához kapcsolódóan, a tisztességes eljárás követelményének betartása érdekében szükséges egy másik nemzetközi bírói fórum, az Emberi Jogok Európai Bírósága kapcsolódó joggyakorlatának ismerete.